Szakmai civil szervezetek sokasága van jelen a magyar közoktatásban (is). Számos olyan feladatot látnak el, amit a nagy rendszer nem képes ellátni: továbbképzések, szakmai és fejlesztő programok diákok, tanárok és szülők számára, tréningek, konferenciák, kerekasztal beszélgetések, mediáció, konfliktuskezelés, önkéntes akciók, tanodák, érzékenyítő foglalkozások, stb. Teszik ezt nagyvárosokban, kis falvakban, elit iskolákban, szegregált közösségekben. Hogy miért jó ez? Részben azért, mert képesek oldani a rendszer merevségét, és belterjességét, színt visznek a szürkeségbe, megmozgatják az állóvizet, kérdéseket tesznek fel, és nem utolsó sorban segítenek ellátni sokszor ellátatlan feladatokat vagy éppen olyanokat, amelyekkel senkinek nincsen már ideje foglalkozni. Ilyen szereplő a Szitakötő is. A továbbiakban még sok hasonló kezdeményezésről tudósítunk, amikor egy civil, más néven nem kormányzati szervezet végez magas szintű szakmai munkát a közoktatás valamelyik szegmensében.
2014. december hónap bejegyzései
„És egyszer csak elkezdenek nevetni…” Szakemberek a „rossz gyerekekről”
Az általános iskolában volt egy osztálytársam, Tomi, aki alapvetően kedves és aranyos gyerek volt, csak akkor volt nehéz vele az élet, ha valami felbosszantotta. Olyankor kiabált, rugdosott, verekedett, egy alkalommal feldöntött egy szekrényt is. A probléma csak az volt, hogy szinte minden nap volt valami, ami kiborította Tomit: egy osztálytárs, egy igazságtalannak tartott feketepont vagy éppen az, hogy a szünetben folyton ő volt a fogó.
Fejtörés a fejlődésért
“Ez a munka nem könnyű. Nehezen kezelhető, szegénységben felnövő, kilátástalan jövő elé néző gyerekekkel dolgozni, nem könnyű.” – Tasnádi Zsófia írása dilemmákról és megoldási lehetőségekről a hátrányos helyzetű közösségek fejlesztésében.
Jutalmazás? A külső motiváció szerepe a társasjátékok bevezetésénél
Az alábbi sorok a Toldi Tanoda tapasztalatából születtek. Minden helyzet, minden közeg más, így az általánosítást nem vállaljuk, rábízzuk az olvasóra.
Rajtvonalon – felkészítés a tanulásra
Melyikünk állna ki szívesen birkózni egy profival szemben bármilyen felkészülés nélkül? Vagy indulna el egy maratonon edzés nélkül? Azt hiszem, nagyon kevesen vállalnánk ilyen és ehhez hasonló megmérettetést, és erre minden racionális okunk megvolna. Ugyanis megfelelő felkészítés nélkül, legyünk bármennyire is lelkesek, motiváltak és tehetségesek a birkózásban vagy a futásban, a vállalkozás nagy valószínűséggel kudarc lenne.