Minden gyerek elméje olyan, mint egy csodálatos lámpás, amely mindenre rávilágít, és amelynek segítségével a gyerekek megismerik és felfedezik a körülöttük lévő világot – mondja Alison Gopnik, a Berkley Egyetem pszichológia professzora. És persze igaza is van. De mi van akkor, ha úgy tűnik, hogy egy gyermek elméje nem ilyen lámpás? Vagy éppen ezen a lámpáson vagy egy sötét folt, ami miatt a matematika vagy az olvasás nehezen felfedezhető területté válik? Egyszóval, milyen tanulási korlátokkal szembesülhetünk, és hogyan lehet ezeket felismerni?

Lencse Máté, az Igazgyöngy Alapítvány Toldi Tanodájának vezetője, írta le beszélgetését a pécsi Faág Tanoda vezetőivel. Ahogy ő is írja, a DeMo projekt többek között éppen az ilyen beszélgetések létrejöttét szeretné támogatni. A téma ezúttal a társasjátékokban rejlő lehetőségek volt.

A VIII. Miskolci Taní-tani Konferencián, a TanodaPlatform által szervezett  A szövegértés fejlesztése a tanodában című szekció előadásai olyan meggyőzően tették le voksukat a szövegértés fejlesztése mellett, hogy nem lehet nem megosztani és hírül adni őket, legalább absztraktok formájában.  A bemutatott jógyakorlatok két DeMos szervezetnél valósultak meg, a Motiváció Oktatási Egyesület és az Igazgyöngy Alapítvány tanodájában.

Egy korábbi bejegyzésemben, (Amit mérünk, az javulni fog! Vagy nem… ) a hatásméréssel kapcsolatos általános célokat, módszereket, gyakran felmerülő dilemmákat mutattam be a következő definíció mentén: „A civil szervezetek tevékenysége valamilyen társadalmi probléma enyhítésére, megoldására irányul, ezért társadalmi hatásmérésnek nevezzük azt az elemző folyamatot, amely megmutatja a szervezet munkájának hatására bekövetkező társadalmi változásokat”,

Ebben az írásban most azt foglalom össze, hogy egy civil szervezet, konkrétan a BAGázs, hogyan kezdett neki a hatásmérésnek, és milyen módszertant követve, hogyan kezdett el adatokat gyűjteni, milyen mérőeszközöket választott, és mekkora befektetéssel, milyen eredményeket vár.