A BAGázstól négyen vettek részt a Pressley Ridge élménypedagógia képzésén, négy nagyon különböző fiatal. Az egyetemista lány, a gimnazista fiú, az élménypedagógiával több éve foglalkozó szakember és a bagi cigánytelepen nevelkedett fiú, aki sorstársmentorként évek óta kulcsember a Bagázsban. Ők négyen együtt vágtak bele a bagi, élménypedagógián alapuló foglalkozások megtartásába.

Egy kicsi iskola, a Pécs-Somogyi Általános Iskola két tanítónőjének írása a játékról és a tudatosságról. 

Tanodaként működünk, ami alapján lehetne feltételezni, hogy iskolásokkal foglalkozunk. Ez a feltételezés félig meddig hibás. Nálunk a kistestvérek is itt vannak, az óvódások napi szinten próbálnak részt venni a tevékenységekben. Milyeneken is az ovisok? Rohangálnak, kiabálnak, előpakolnak, és nem értenek semmit, hogy mi is az, hogy piros pontot kapni az iskolában, vagy részt venni a tanulón, fejlesztésen, kicsit nyugton maradni, koncentrálni, ez mondjuk az életkorukból adódik. Sok esetben kimaradnak a legtöbb tevékenységünkből. Nem tudnak részt venni, szólni kell, hogy adott programokra nem jöhetnek, nincs rá külön ember és idő, hogy velük foglalkozzon, és a pályázatba sem férnek be…

Nicholas Hobbs szerint a tanár-nevelő olyan ember, aki rendelkezik belső energiaforrásokkal saját élete táplálásához és megújításához, személyét a remény és a csendes magabiztosság jellemzi. Ez az egyik legfontosabb alapelv, amit a Pressley Ridge Alapítvány élménypedagógiai képzésén hallottunk. Amit amennyire a képzésen még félre tudtunk tenni magunkban, annyira hangosodott fel akkor, amikor el kellett volna kezdenünk az élménypedagógia gyakorlati megvalósítását.