Az Élménypedagógia-blog bevezető bejegyzéséből kiderül, milyen alapokra épülnek azok a foglalkozások, amelyeket Steigler Anett tart a szegedi Motiváció Tanodában. Az alábbi írásban egy konkrét eset bemutatásán keresztül egy általános dilemmát oszt meg velünk.
Talán meglepő cím ez egy blog-sorozat indításához, és talán még meglepőbb akkor, amikor majd a később felkerülő egyes írások többsége arról fog szólni, hogy gyerekek különböző csoportjai különféle érdekes játékokban vesznek részt és ezáltal fejlődik a kommunikációjuk, változatosabbá és egyre magasabb szintűvé válik a csoporttagok közötti együttműködés, azt vesszük észre, hogy a korábban nehezen alkalmazkodó, szabályokat feszegető gyerekek aktív és meghatározó tagjaivá válnak a csoportnak.
Te voltál már szabaduló szobában? Ha igen, akkor biztos te is átélted az izgalmat, mikor rád zárult az ajtó; a féktelen kutatást, hogy rálelj a szükséges eszközökre; az agytekervények erőlködését, mikor megpróbáltál rájönni a logikai fejtörő megoldására; és biztosan emlékszel a megkönnyebbülésre és az örömre is, mikor a kulcs elfordult a zárban és sikerült teljesíteni a küldetést.
Nem véletlenül terjedtek el ilyen rohamosan a szabaduló szobák egész Magyarországon, hiszen egy hatvan perces játék sok intenzív élményt rejt magában, és rendkívül szórakoztató időtöltést nyújt. De mégis, mit lehet tanulni belőle?