Az alábbi bejegyzést Duka Andrea írta az UCCU legutóbbi Nyócker sétájáról, amit ő maga vezetett. Andi az UCCU munkatársa, aki gyerek-foglalkozásokat tart, sétát vezet, intézi az alapítvány ügyeit. Ebben a bejegyzésben arról beszél, hogy mekkora jelentősége van a közvetlen párbeszédnek, a közös élményeknek. Mélyen hisz abban, hogy van értelme a roma és nem roma fiatalok közötti találkozásnak, párbeszédnek. Az UCCU roma fiatalokból álló önkéntes stábja elsősorban általános és középiskolásoknak tart interaktív órákat informális oktatási eszközökkel a roma identitás és kultúra témájában. A foglalkozások során arra törekednek, hogy a diákok minél több információra, és személyes tapasztalatra tegyenek szert a romákkal kapcsolatban és minél nyitottabbá váljanak egymás és a külvilág iránt. Hisznek abban, hogy valós tanulás csak párbeszéd, tapasztalás és aktív részvétel útján történhet.

Fontosak a dilemmák. Nekem valahogy mindig gyanús, ha egy programról úgy beszélnek, mint egy tökéletesen működő, minden momentumában hatékony és eredményes rendszerről. A BAGázs IKSZ-es programjának dilemmái, egy tanodajellegű kezdeményezés kérdései, kétségei pedig különösen izgalmasak. Told nem Bag. A Toldi Tanodában nem segítenek középiskolások. Más rendszerben, máshogy működünk. Mégis, a bejegyzésüket olvasva sok minden ismerős volt, hiszen az alap ugyanaz: gyerekekkel foglalkozunk. Sok dilemmájukat tehát nagyon is átéreztem, néhánnyal azonosultam, néhol talán válaszok is felmerültek bennem, de kérdések mindenképpen. Végül gondoltam összeszedem és leírom ezeket, hiszen a DeMo egyik fontos pillére a szakmai kommunikáció.

A BAGázs Iskolai Közösségi Szolgálat egy jól funkcionáló,  sok önkéntest és középiskolást megmozgató, nagyszámú gyereket elérő „tanodajellegű” program. Sok szempontból mintaprogramnak is tekinthető, de természetesen számos fejtörést okozó kérdés merül fel működésével kapcsolatban.

Minden gyerek elméje olyan, mint egy csodálatos lámpás, amely mindenre rávilágít, és amelynek segítségével a gyerekek megismerik és felfedezik a körülöttük lévő világot – mondja Alison Gopnik, a Berkley Egyetem pszichológia professzora. És persze igaza is van. De mi van akkor, ha úgy tűnik, hogy egy gyermek elméje nem ilyen lámpás? Vagy éppen ezen a lámpáson vagy egy sötét folt, ami miatt a matematika vagy az olvasás nehezen felfedezhető területté válik? Egyszóval, milyen tanulási korlátokkal szembesülhetünk, és hogyan lehet ezeket felismerni?