Társas beszélgetés

Lencse Máté, az Igazgyöngy Alapítvány Toldi Tanodájának vezetője, írta le beszélgetését a pécsi Faág Tanoda vezetőivel. Ahogy ő is írja, a DeMo projekt többek között éppen az ilyen beszélgetések létrejöttét szeretné támogatni. A téma ezúttal a társasjátékokban rejlő lehetőségek volt.

(LM) A DeMo éppen arról szól, hogy hasonló munkát végző szervezetek szakmai tapasztalatcseréjének biztosítson teret. A Faág nem olyan régen kezdte komolyabban venni a társasjátékokat, ezért megkerestek minket, mert hogy mi, a Toldi Tanodában már régebb óta játszunk. Adtunk pár tippet, elküldtük az olvasós Dobble nyomtatható/szerkeszthető verzióját, de belebonyolódtunk egy beszélgetésbe is. Hiszen fontos tudni, hogy máshol mi a helyzet, ott mi működik, mi nem, mi megy könnyen, mi nehezebben. Az ilyen beszélgetések elengedhetetlenek ahhoz, hogy tisztább képet kapjunk, és egy valóban tartalmas módszertan leírása felé indulhassunk. Szóval köszönöm Bacskai Zsófiának (BZS) és Mész Tímeának (MT) a szavakat.

A beszélgetés valahonnan innen indult: Miért a társasok? Mi volt az az űr, az a hiányosság, amire válasz lehet a társasjáték? Hogyan kezdtetek társasokat venni? Mi alapján?

(MT) A Faág Tanodát úgy terveztük, hogy minden rendelkezésre álló időt kitöltsünk programokkal a gyerekek számára. A célul kitűzött napirend szerint a nálunk töltött idő tanulással kezdődik, azt követi a közös uzsonna, majd a maradék időben a tanodai mentorok szociális kompetencia-, és önismeret-fejlesztő foglalkozásai valósulnak meg. A kezdetektől az látszott, hogy a gyerekek aktívan alakítják az általunk oly gondosan megtervezett programokat. Igényük volt a szabad játékokra, mint a bújócska, vagy akár a csúzlikészítés, amelyekhez a felnőttek csak támogatással, irányítás nélkül járultak hozzá. Ezeknek a szabad játékoknak az alternatívái lettek a társasjátékok is.

(BZS) Társasok megvételét már a pályázat megírásakor beleépítettük a költségvetésbe, hiszen jó közösségkovácsolók. Bármikor elő lehet venni, mindenféle előkészület nélkül, és közösségi élményt lehet vele szerezni. A jelentőségüket azóta sokkal többre tartom és differenciáltabban gondolkodom a használhatóságukról: agytorna, csapatépítés, önismeret, általános ismeretek bővítése, tanuláshoz szükséges készségek fejlesztése, rögtönzött időkitöltés stb. Azután lettem nyitottabb a társasok adta lehetőségekre, miután először hallottam arról, hogy Ti, mint módszer kezelitek őket és tematizáljátok a feladatok jellege szerint.

(LM) Jó ilyet hallani. Nálunk, Toldon kicsit máshogy alakult. Mi falaknak ütköztünk, úgy éreztük, hogy elfogytunk, nem tudtuk, hogy milyen lehetőségek lehetnek még értelmes időtöltésre. És akkor halottunk innen-onnan egy társasjáték-pedagógia képzésről. Most kicsit azt gondolom, hogy nagyjából bármire vevők lettünk volna, de szerencsénk volt és hamar megfertőződtünk, ahogy a gyerekek is. Mostanra pedig csak figyeljük, hogy mennyi helyen használják pedagógiai céllal. Persze van még munka nálunk is, meg mindenhol, de az már most látszik, hogy ez valami nagyon jó út. Nézzük, hogyan is működnek.

(MT) A felnőttek ezekben a játékokban is csak résztvevők, alkalmazkodnak a módosított játékverziókhoz is és nem evidens, hogy ők ismerik jobban a játékot – a gyerekeknek önbizalmat ad, ha bevezethetik a mentort, önkéntest a játék rejtelmeibe. A srácok/lányok hamar megtalálták maguknak a társasozásra fordítható időket: gyakorlattá kezd válni, hogy a tanulást társas előzi meg, a tanárok türelmesen megvárják a játék végét és a mentorprogramot is megelőzik, kiegészítik ezek a játékok. A társasoknak ezáltal nagy értéke is lett a gyerekek szemében, különleges figyelemmel vigyáznak rájuk.

(LM) Aztán az is fontos kérdés, hogy milyen játékok jelennek meg először? Mi mindenféle alapjátékkal kezdtünk: dominó, malom, memori mondjuk, de hamar kiderült, hogy ezek kevesek, nem kötötték le a gyerekeket. Végül persze a társasok kapcsán messzire jutottunk, mára jóval több mint 100 játék bemutatásáról, használatáról, ismeretéről van szó.

(MT) Nálunk is az a tapasztalat, hogy az egyszerűbb játékok kevésbé kötik le a gyerekek figyelmét. A kevésbé társaságkedvelő gyerekek azok, akik jobban preferálják az egyedül vagy párban játszható logikai játékokat. Úgy vettem észre, hogy a többiek azokat a játékokat szeretik, amik akár számítógépes játékok is lehetnének: ingergazdagok, gyorsan kell kapcsolni, szereplőkkel lehet azonosulni. A fiúk jobban kedvelik a stratégiai játékokat, a Bang! például nagy kedvenc, a lányokat a kvízjátékok is lekötik, mint a Honfoglaló vagy a Maradj talpon!

(BZS) Hirtelen sokféle játék jelent meg: stratégiai, logikai, egyszemélyes, kétszemélyes, több személyes stb. Amik egyből népszerűek lettek azok a Bang!, a Maradj talpon!, Honfoglaló, RushHour, Uno, Römi. Amíg nem szereztük be a társasokat, addig sokat activityztünk, amihez a srácokkal együtt írtuk a feladványokat. Egy idő után azzal nehezítettünk, hogy csináltunk angol szavas feladványokat is.

(LM) Mi például kvízjátékokkal egyáltalán nem próbálkoztunk még, jó látni, hogy azok is működhetnek, hiszen rengeteg hasznos információ megtanulható belőlük, a műveltség, mint érték pedig a játék kereteihez kapcsolódik. Talán pont ez a túlzott direktség az, ami eddig távolította tőlünk, illetve az, hogy általában maga a játékmechanizmus nem túl izgalmas. A Bang! is érdekes, nálunk az sem került még elő, de tervben van. Érdemes például az olvasási motiváció fejlesztéséhez kapcsolni, hiszen rövid, tömör szövegek megértése szükséges a jó játékhoz, így erre újabb, hasonlóan szövegalapú társasokat lehet építeni. De most nézzük, hogy melyek azok az első hatások, amelyek a társasozás kultúrájának bevezetésével megjelennek. És ezek a tapasztalatok nagyon hasonlítanak a mi, toldi élményeinkhez.

(BZS) Az első, nagyon egyértelmű hatást a tanuláson kívüli idő eltöltésére gyakorolta: míg korábban rendszerint fociztak, kergetőztek, esetleg egymást hergelték a srácaink, addig most, ahogy megjönnek, elővesznek egy játékot, illetve, ahogy befejezik a tanulást folytatják, vagy kezdik elölről. Egyetlen problémám a kialakult helyzettel, hogy egy megkezdett játékot a világért sem szeretnének félbehagyni. Egyértelmű számunkra, hogy ha szeretnénk valamilyen hozott programot megvalósítani, akkor ki kell várnunk a sorunkat. Mondjuk még csak egy hónapja vannak meg a játékok. Azt gondolom, hogy egy idő után lecseng a „Bang!” időszak, és már mi is sokkal inkább, mint módszer fogjuk tudni használni, adekvátan beépítve egy-egy játékot a saját programelemeinkbe.

(LM) Igen, ez lenne a cél. Ehhez szerintem első lépésként az szükséges, hogy átkötő, ráhangoló, gyors lefolyású játékokat is találjatok. A Bang! egy kifejezetten hosszú játék, lehet jó alternatívákat nyújtani és az összetettebb társasokat elhelyezni egy olyan idősávba, ahová jobban beférnek.

(MT) Én a társasok első és számomra a legkedvezőbb hatását abban láttam, hogy sokkal keretezettebb formában volt megfigyelhető a gyerekek viselkedése az addigi programokon tapasztaltakhoz képest. Egy társasjáték helyzetben tisztán látszik, hogy a gyerekek hogyan tudnak együttműködni, hogyan reagálnak, ha siker vagy kudarc éri őket, hogyan reagálnak egymás sikereire és kudarcaira, mennyire képesek betartani a szabályokat, milyen szintű a türelmük, kitartásuk és még sorolhatnám. A gyerekekkel foglalkozó felnőttnek a társasjáték szituáció olyan élményt ad, amiben mivel nem kell a szabályokra, játékvezetésre, a gyerekek bevonására figyelnie, nagyobb hangsúly helyeződhet a gyerekek társas készségeinek megismerésére. 

(LM) Valami ilyesmit tudnék én is megfogalmazni, hihetetlen sokat tudtunk meg a gyerekekről, amit addig nem, olyanokat, amelyekhez nem nagyon voltak eszközeink. Zárásként pedig a számomra legmeglepőbb jellemzőt hagytam. Sok mindenben hasonlít, sok mindenben más, ahogy a társasjátékozás megjelenik a Faág tanodájában, de ki kell emelni, amire a leginkább féltékenyek vagyunk. Lassan két éve játszunk a gyerekekkel, volt, amikor egy társas-verseny során külön pontot is ért, ha magyaráztak, de még most sem jellemző, hogy ők vezetnének be valakit a szabályok rejtelmeibe. Még akkor sem, ha 15-20 parti van már mögöttük, tehát nagyon magabiztosan ismerik a játékot. Ezért hitetlenkedve kapaszkodtam meg egy fél mondatban, hogy biztosan jól értettem-e, hogy náluk a gyerekek szabályokat magyaráznak.

(BZS) Igen, nálunk megy a társas szabályainak magyarázása. Van egy jól összeszokott társaságunk a tanodán belül, akik heten osztálytársak. Tőlük indult el ennek a „kultúrája”… egész egyszerűen helyzeti előnyben voltak egymásnál annak tekintetében, hogy hogyan magyarázzanak, hiszen ismerték egymást régről. Így belejöttek és már azoknak is át tudják adni, akik nem ebbe a hetes fogatba tartoznak.