Segélyek és megélhetés

Igaz az, hogy ma Magyarországon meg lehet élni a segélyekből? Egyáltalán mennyit költ az állam a legszegényebbek támogatására?  A Budapest Intézet tényanyaga a segélyezésről.

• A jóléti juttatásokra fordított pénz aránya 2010 óta folyamatosan csökken.
• A három legfőbb pénzbeli segélyre fordított kiadás lényegében nem változott, a költségvetés 1%-a körül alakul – közben a rászorulók száma folyamatosan nő.
• 100 adóforintból 32 megy jóléti juttatásokra, ebből csak 2 forint jut segélyekre
• Egy átlagos család a maximális juttatásokkal számolva is csak a létminimum negyedét kaphatja – annyit sem, ami fedezné az egészséges étkezéshez szükséges kiadásokat. Ennyire lehet Magyarországon a „segélyekből megélni”.

Jóléti kiadások és segélyek: gyors áttekintés

A hétköznapi nyelv és a szakzsargon mást-mást ért segélyeken és jóléti kiadásokon. A jóléti rendszer az állampolgárok egészségét, megfelelő lakhatását, oktatását igyekszik biztosítani. A jóléti kiadásokban minden benne van, amit ezek biztosítására fordít a költségvetés a tanárok és orvosok fizetésétől a nyugdíjon át, a családi pótlékig vagy a munkanélküli járadékig.

Egyes jóléti juttatások állampolgári jogon, mások biztosítási-, megint mások rászorultsági alapon járnak. A szakma ez utóbbiakat nevezi segélyeknek. A köznyelvben ez nem ilyen egyértelmű: a segélyek körébe pl. az alanyi jogon járó családi pótlékot is gyakran beleértik.

Vannak hosszabb időn át nyújtott segélyek, mint a lakásfenntartási támogatás, a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, a rendszeres szociális segély, az időskorúak járadéka, és az ápolási díjak. És néhány krízishelyzetben adható eseti támogatás is, mint például a temetési segély vagy az átmeneti segély. A segélyek egy részét nem pénzben adják: ilyen a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény, ami az óvodai vagy iskolai étkezést támogatja, vagy lehet ételre, ruhára és tanszerre felhasználható utalvány, a tűzifa támogatás, vagy a közgyógyellátás.

A segélyezettek körét tekintve a legjelentősebb a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény és a lakásfenntartási támogatás. 2013-ban átlagosan minden ötödik 25 éven aluli kapott rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt, míg lakásfenntartási támogatást majdnem minden huszadik felnőtt (4,7%) kapott.[1]

Keveset költünk segélyekre

Jóléti juttatásokra a teljes költségvetésből 5 417 Mrd forintot, a költségvetés 31,9%-át szánta az állam 2014-ben.[2] Vagyis, 100 adóforintból 32 ment jóléti juttatásokra, ebből 17 nyugdíjakra, 5 táppénzre és más biztosítási alapú ellátásokra, 4 szociális intézményekre (pl. gyermek-és idősotthonokra), 3 családi pótlékra és más gyerek után járó támogatásra. Segélyekre és hasonló juttatásokra pedig 100-ból 2 forint költöttünk, a költségvetés 2,4 %-át. Ez sem ennyi azonban: ennek csak nagyjából a fele a szó szoros értelmében vett segély: a másik fele a 2012-ben jövedelempótló juttatásnak átnevezett korkedvezményes és szolgálati nyugdíj.  

A központi költségvetés jóléti juttatásokra fordított kiadásainak megoszlása 2014-ben[3]

Forrás: Magyar Államkincstár

A segélyekre fordított kiadások nem nőttek az elmúlt években

A jóléti juttatásokra fordított pénz aránya a költségvetésben 2010 óta folyamatosan csökken. Az aktív korú (még nem nyugdíjas) lakosság által igényelhető három legfőbb pénzbeli segélyre (a rendszeres szociális segélyre, a foglalkoztatás-helyettesítő támogatásra és a lakásfenntartási támogatásra) fordított kiadások lényegében nem változtak. Évek óta a költségvetés 1%-a körül alakulnak, miközben a rászorulók száma folyamatosan nő.

Jóléti juttatások és segélyek aránya a költségvetésben 2004-2014

Forrás: Magyar Államkincstár zárszámadási adatok. A 2013 és 2014. évi adat tervezet, illetve KSH Szociális Évkönyv 2014. Az aktív korúak főbb segélyeibe a rendszeres szociális segélyt, a foglalkoztatás-helyettesítő támogatást és a lakásfenntartási támogatást (illetve ezek korábbi megfelelőit) számítottuk bele.

A magyar segélyrendszer változásai (2000-2014) [4]

2000-ben a munkanélküli ellátások teljes rendszerét átszabták: a járadék innentől kezdve maximum kilenc hónapig járt, összevonták a jövedelempótló támogatást és a rendszeres szociális segélyt, odaítélését az önkormányzatokra bízták, és bevezették a segélyezettek közmunkára kötelezhetőségét.

Ekkor vezették be azt is, hogy a rendszeres szociális segélyt kérelmezőknek legalább harmincnapnyi közmunkát kell végezniük – kivéve, ha ezt helyben nem tudják megszervezni. A segély 2006-ig fix összegű volt, ezt követően a háztartás létszámától is függött. A következő reform 2009-ben történt, amikor kétfelé bontották a segélyezetteket: a munkaképesek fix összegű rendelkezésre állási támogatást (RÁT) kaptak, évi 90 napra nőtt a közmunka feltétel és a munkaügyi központtal kellett együttműködniük. Az idősebb és betegebb rászorulók a régi szabály szerinti összeget kapták és a családsegítővel kellett együttműködniük.  2012-től a RÁT új neve Foglalkoztatást helyettesítő támogatás lett és összege 28500-ról 22 800 forintra csökkent (azóta is ennyi).

A szociális segélyekre való jogosultság megállapítása 1993-tól 2014 végéig központilag meghatározott szabályok alapján, egységesen történt. A kormányzat azonban csak azt ellenőrizte, hogy az erre kapott támogatást tényleg segélyezésre használták-e – azt már nem, hogy a rászorulók minden településen hozzáfértek-e a nekik járó támogatásokhoz, vagy hogy milyen további polgármesteri elvárások fogalmazódhattak meg (ismert példa az érpataki vagy a monoki helyzet). A helyi önkényeskedés lehetőségét csökkenti, hogy 2015. március 1-jétől egyes szociális ellátások átkerültek a járási hivatalok hatáskörébe.

Az új segélyezési rendszer lényege

Ez év márciusától a két legfőbb segélyről járási szinten döntenek, és onnan is osztják őket.[5] A járásokhoz kerül a foglalkoztatást helyettesítő támogatás (FHT) és az egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatásra átnevezett rendszeres szociális segély, szűkebb jogosulti körrel. A támogatás az egészségkárosodott vagy a gyermekük felügyeletét biztosítani nem tudó személyeknek jár, jövedelmi küszöbe és összege nagyjából a rendszeres szociális segélyével azonos, de nincs együttműködési kötelezettség.

Települési szinten marad egy új támogatási forma, a települési támogatás, amiből az önkormányzatok az általuk meghatározott élethelyzetekre nyújthatnak támogatást. A lakásfenntartási támogatás, az önkormányzati segély, a köztemetés és a fűtési (energiafelhasználási) támogatás ide épülnek be.

2015 márciusától megszűnik az adósságkezelési támogatás, a méltányossági közgyógyellátás, és a méltányossági ápolási díj (pontosabban az önkormányzatok dönthetnek arról, hogy továbbra is adják, csak pénzt nem kapnak hozzá). A nyugdíjkorhatárt 5 éven belül betöltők, akik korábban rendszeres szociális segélyre voltak jogosultak, márciustól már csak a kisebb összegű, és együttműködéshez (közmunkához) kötött FHT-t kaphatják.

Meg lehet-e élni a jóléti juttatásokból?

Az elérhető önkormányzati és állami támogatások maximumával és a havi költségek minimumával számolva korántsem. Egy átlagos[6], négyfős (2 gyerek, 2 felnőtt) család családi pótlékkal és segélyekkel együtt maximum 72 200 forint bevételt érhet el. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás összege személyenként 22 800 forint és csak egy családtag kaphatja, a családi pótlék pedig két gyermek esetén gyermekenként 13 300 forint.  Feltételezve, hogy a helyi önkormányzat a települési támogatás keretében lakásfenntartásra (a tavalyi szabályok szerint) további havi 8800 forintot ad a családnak akkor a havi jövedelmük 58 200 forintra nőhet. Ez az összeg negyede a négy főre számított létminimumnak (253 ezer forint), és még az egészséges étkezéshez szükséges kiadásokat (86 ezer forint) sem fedezi.

Lehetnek, akik azt gondolják: mindez lehet, hogy így van egy átlagos családban, de a cigányok, akiknek általában több a gyermekük, ettől még kihasználhatják a jóléti rendszert. Ez is tévedés. A becslések szerint az átlagos roma háztartásban három gyermek van. Ez megemeli ugyan valamelyest a család által elérhető jóléti juttatásokat, de még kevésbé fedezi a szükséges kiadásokat.

Egy havi összes jövedelem és létminimum összege 2 szülő + 2 gyerekre

Forrás: saját számítás és KSH. Nettó jövedelem, forintban.

INFOGRAFIKA: http://www.budapestinstitute.eu/uploads/BI_vizu_2014_02_munkanelkuli_lejto.pdf

***

A Budapest Intézetről

A Budapest Intézetet 2008 novemberében alapították elméleti és gyakorlati tudással, kormányzati és kutatási tapasztalatokkal rendelkező közgazdászok. Az Intézet független elemzéseket és hatásvizsgálatokat készít szakpolitikai döntések előkészítéséhez, nyomon követéséhez és értékeléséhez. Ebben kettős cél vezérli: egyfelől, hogy a megalapozottabb döntések által a magyar és az európai közjót szolgálja, másfelől, hogy hozzájáruljon a tényeken és tudományos alapokon nyugvó szakpolitikai viták és döntések elterjedéséhez. Az Intézet elsősorban a foglalkoztatáspolitika, szociálpolitika, roma integráció, oktatáspolitika, üzleti környezet és a kormányzati hatékonyság szakpolitikai kérdéseivel foglalkozik.

[1] KSH Statisztikai Tükör, 2014/143.  Szociális segélyezés 2013

[2] A számítások és az ábrák a Magyar Államkincstár adatai alapján készültek. A 2013-as és 2014-es zárszámadás még nem elérhető.

[3] A 2013. és 2014 évi zárszámadások még nem elérhetőek.

[4] Készült a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet és a Hétfa Elemző Központ A közcélú foglalkoztatás kibővülésének célzottsága, igénybevétele és hatása a tartós munkanélküliségre című kutatási beszámolója kivonatának felhasználásával.

[5] A módosításokról szóló rövid összefoglaló itt olvasható.

[6] Átlagosnak itt azokat a családokat tekintjük, melyekben nincs sem tartós egészségkárosodott, sem nyugdíjas családtag.