Bejelentkező kör

Hogy vagy ma? Milyen hangulatban érkeztél meg hozzánk?

Heti rendszerességgel megtartott csoportfoglalkozásaink kezdődnek minden alkalommal a fenti kérdések megválaszolásával. Ez a szokás fél év alatt a csoportunk egyik meghatározó rituáléjává vált.

„Ezt most nem szeretném elmondani külön neked, hanem majd csak a bejelentkező körben, mikor mindenki hallja” – közli velem a tanodába betoppanó mentoráltam. Ennek a mondatnak nagyon örültem, hiszen annak bizonyítékát véltem felfedezni benne, hogy a gyerekeink látják ennek a szokásnak a funkcióját, igényük van rá, és fontosnak tartják azt.

A bejelentkező kör alapja véleményem szerint egyfajta bizalmas, nyugodt légkör megteremtése, ahol a résztvevők akár egészen mély, személyes történéseiket, érzéseiket, problémáikat is elmesélhetik. Ezt igyekszem elősegíteni azzal, hogy a csoportszobánkban egy állandó helyen, a szőnyegen, párnákon foglaljuk el helyünket egy körben.

Gondolataink mások előtt történő kifejezése, az egymásra figyelés, társaink végighallgatása azonban nem egyszerű feladatok.  Éppen ezért a bejelentkező kör sem mindig zökkenőmentes folyamat. Rituálénk indulásakor hol nagyon rövid ideig tartott, mert kudarcba fulladt, hol pedig akár másfél órásra nyúlt a figyelem folytonos elkalandozása, a párhuzamosan futó beszélgetések miatt. Facilitátorként különösen nehéznek éreztem azon alkalmak koordinálását, amikor fontos, mély lélegzetvételű vagy épp ellenkezőleg: mindennapi, apró-cseprő témák felmerülése következtében szinte a teljes csoportfoglalkozás idejét kitöltötte a bejelentkező kör.

A gyerekek önkifejezésének, koncentrációjának és a saját munkánk megkönnyítésének érdekében különböző tréningeken használatos, illetve általunk ki – és továbbfejlesztett módszereket kezdtünk el alkalmazni a bejelentkező kör megtartása során. Fontosnak tartom, hogy mentoráltjaink minél több érzékszervüket dolgoztassák a foglalkozásaink közben, ezzel is fejlesztve a már említett önkifejező készségüket és képzeletüket. A bejelentkező körnél ez a fajta törekvésem abban nyilvánul meg, hogy felváltva hívjuk segítségül a képeket, tárgyakat, a mozgást, a hangzó- vagy írott szavakat éppen aktuális állapotunk kifejezéséhez.
A következőkben néhány általunk használt módszert ismertetek.

Tematikus képek – Gyakran igazítom a csoportfoglalkozás témájához a bejelentkező körnél használt képeket. Például egy képzeletbeli táj festése előtt a Hol lennél most legszívesebben, és miért? kérdéshez választunk magunknak a gyerekekkel egy-egy tájképet; Az égig érő fa című mese feldolgozásához viszont fákról készült fotókat, festményeket viszek a foglalkozásra.

Dixit kártyák – A képzéseken már klasszikusnak számító játékkártyák remek szolgálatot tesznek bejelentkező köreinknél. Amellett, hogy nagyszerűen támogatják az önkifejezés vizuális formáját, az absztrakt gondolkodás fejlesztésében is hasznunkra válnak.

Talált tárgyak – Időnként véletlenszerűen összeválogatott tárgyakat teszünk le a kör közepére, s választunk belőle egy, a hangulatunknak megfelelő darabot. A választás indoklása fontos, ám néha nehézkes feladat. Éppen ezért sokat gyakoroljuk.

Célkereszt – Tréningeken gyakran használt, viszonylag gyors bejelentkezési forma, amikor egy csomagoló papírra rajzolt céltáblán az abszolút jókedvtől a szomorúságig terjedő skálán helyezzük el magunkat, s mesélünk hangulatunkról néhány mondatot.

Smile – Az előbbihez némileg hasonló módszer, amikor kinyomtatott hangulatjelekből kell választanunk. Természetesen előfordul, hogy aktuális állapotunk nem kifejezhető egy ábrával, ekkor nyugodtan válasszunk kettőt, akár hármat is!

Testem a térben – Ritkábban használt módszerünk, amikor egy tetszőleges testhelyzetet veszünk fel a szoba bármely pontján, majd erről beszélünk társainknak. Ne lepődjünk meg, ha egy gyerek az asztal tetején vagy alatt fekve, esetleg a sarokban kucorogva találja meg helyét!

Érzés kártyák – A különböző érzések, tulajdonságok megnevezései jelentős mértékben segíthetnek hogylétünk verbális megfogalmazásában. A színes kártyák motivációnkon túl, észrevétlenül fejlesztik szókincsünket.

2-2 perc – Leginkább a koncentráció fokozása és az idő hatékony kihasználása érdekében vetjük be időnként ezt a módszert. A feladat, hogy párokba rendeződve 2-2 percig meséljünk magunkról anélkül, hogy a párunk kérdéseket tenne fel. Miután végighallgattuk egymást, nagy körben osztjuk meg a csoport többi tagjával, amit megtudtunk társunkról.

Hogy tulajdonképpen miért is tartom annyira fontosnak a bejelentkező kört, hogy a foglalkozásaink időtartamának legalább egyötöd részét minden alkalommal erre az elemre fordítsuk? Azt gondolom, egyénként a sikeres, boldog élet egyik feltétele önmagunk folyamatos megfigyelése, pozícionálása, reflektálás a saját viselkedésünkre, arra, hogy hol is tartok azon az úton, amit elterveztem magamnak. Ezen törekvésnek egy kis részleteként, illetve tanulási fázisaként is tekintek a bejelentkező körre.

Társas lényként pedig alapvető igényünk, hogy kifejezzük, megosszuk a másikkal, ami bennünk van, gondolat, érzés, tapasztalat. Az előbbiek mellett, hallgatóként elemien kíváncsiak vagyunk csoportunk tagjaira, szeretnénk megismerni, közelebb kerülni hozzájuk. Amíg ezek az igényeink nem teljesülnek, sem magánszemélyként, sem facilitátorként nem várhatom el a gyerekektől, hogy rám, illetve az általam hozott feladatokra figyeljenek. A csoportunkban éppen ezért fő értékeink, fejlesztendő képességeink az egymásra figyelés, a nyitottság, az önreflexió.

                                                                           Steigler Anett (Motiváció Műhely)