Roma önkéntes fiatalok a közoktatásban

Az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány hat éve törekszik arra, hogy minél több 10-19 év közötti diáknak teremtse meg a lehetőséget a találkozásra és a párbeszédre roma fiatalokkal. A személyes találkozás lehetősége mindkét oldalnak segít egymás megismerésében, elfogadásában, az esetleges előítéletek és prekoncepciók újragondolásában és megváltoztatásában.

A diákoknak kínált, az informális oktatás módszereire épülő beszélgetési alkalmakat roma önkéntes fiatalok moderálják/facilitálják. 

Számukra ez a feladat se nem könnyű, se nem egyértelmű. Az Uccu-hoz csatlakozó roma fiatalok toborzása során a roma származáson és a személyes elköteleződésen kívül egyéb elvárás vagy kritérium a jelentkezők felé nincsen. Minden egyes aktivistának hol hosszabb, hol rövidebb utat kell bejárnia annak érdekében, hogy képessé váljon mind az eszközök tekintetében, mind személyes identitása tekintetében kommunikálni a cigány társadalomról és ebben saját érintettségéről.

Noha az Uccu feladatai közé tartozik, hogy a moderátori szerepre vállalkozó roma fiatalokat előre felvértezze az iskolai foglalkozásokra, az igazi “kiképzés“ a “bevetést“ követően történik. Az önkéntes roma fiatalok számos olyan helyzettel és kérdéssel találkoznak egy-egy foglalkozás során, amelyekre nehéz egyértelműen választ találni. Az oktatási alkalmak során kétség kívül akad kiélezett helyzet is. Egy korábban aktív Uccu-önkéntes megfogalmazása szerint az oktatási alkalmak néha olyanok, “mintha meztelenre vetkőznénk és azt mondanánk, üssetek“.  A találkozások és a beszélgetések sikeressége persze nagyban múlik egy-egy osztály hozzáállásán, nyitottságán, a párbeszédre való hajlandóságán, meg persze alapból meglévő tolerancia szintjén. Az alapítvány mára hetente átlagosan két-három iskolai foglalkozást tart. Az iskolai felkérések nagy többsége az oktatási intézmények felől érkezik, mert hallottak, olvastak valahol az Uccuról. A szervezetnek számos hosszútávú partner iskolája van, de mindig akadnak újabb belépők.

A tanárok sokszor segítség kéréssel keresnek fel minket, mondván, hogy ők egymaguk nem tudják ellátni azt a szerepet, amit úgy érzik, hogy kellene, ezért kérik fel az Uccu önkénteseit a diákokkal való beszélgetésre. A legtöbb, minket felkereső tanárban érződik a nyitottság, illetve az igény, hogy az Uccu-t partnernek hívva pótolják azokat a gödröket, melyeket a jelenlegi közoktatási rendszer nem képes feltölteni. A foglalkozást követően többször találkoztunk már olyan tanári reakcióval, miszerint ők maguk is meg voltak lepődve az osztályban elhangzott véleményeken.

A pedagógusok nyitottsága mindenképpen pozitívan járul hozzá a diákok nyitottságához.

Az Uccu által kínált párbeszéd lehetőségének egyedisége gyakran visszaköszön a diákok visszajelzéseiből is, amikoris a foglalkozást követően megfogalmazzák, hogy először történt velük életükben, hogy roma fiatalokkal egyáltalán beszélgettek. Arra meg, hogy mindezt tegyék a cigányság és az elfogadás témakörét feszegetve, pláne nem volt korábban példa. A legutóbbi Uccu foglalkozáson egy budapesti középiskolában egy 16 éves srác a végén így nyilatkozott: “Most fordult velem először elő, hogy egy cigány származású ember ilyen kedvesen szólt hozzám…”. Az ilyen és ehhez hasonló visszajelzések azok, amiért az Uccu-nak érdemes tevékenykednie. Még abban az esetben is, ha mondjuk egy foglalkozást követően mindössze egy diák tud egy ilyen személyes és erőteljes véleményt kimondani.

László Flóra