Az újrakeretezett probléma avagy adósságrendezés BAGázs módra

A Prezi.Com és az Erste Alapítvány támogatásának köszönhetően sikerült az ELMŰ-ÉMÁSZ zrt. –vel megállapodnunk egy konstrukcióban, amelyben a szolgáltató a tartozások egy részét elengedi, egy részét felfüggeszti, a BAGázs a támogatóknak köszönhetően szintén kifizeti a tartozások egy részét, míg a helyiek 2 éven keresztül részletekben törlesztik a maradék összeget.

Ennek a megállapodásnak az az előnye, hogy a telepen élők számára most valóban kifizethetővé válnak az eddig folyamatosan növekvő tartozások, amik a kamatok miatt csak évről évre nőttek, hiába fizették a törlesztő részletet. A részükről csak annyit kell tenni, hogy fizessék a törlesztést és azonnal legális áramhasználókká válhatnak. Az ÉMÁSZ-nak megéri a program, hiszen fizető fogyasztókat kaphat és tesztelhet egy mérőt, amely az illegális áramhasználatot rögzíti, így büntetőeljárásnál felhasználható. (Ezt tudják a helyiek, és ennek ellenére vállalják a programban való részvételt). A BAGázsnak is több szempontból előnyös. Egyrészről mert a helyieket így valóban kézzelfogható módon tudjuk támogatni, másrészről, mert egy pilot-ot valósítunk meg, amely akár országos hatást is generálhat, ha sikeres a megvalósítás, amihez a szakmai oldalt biztosítani tudjuk. Harmadrészt, mert újabb eredményeket hozhat például az önkormányzattal való megállapodásban.

Elvileg jól hangzik a megállapodás, azonban komoly nehézségekbe ütköztünk a megvalósításnál, ami miatt 1 hónappal el is kell tolnunk a kezdést. Ennek az az oka, hogy a helyiek közül néhányan nem teljesítették a feladatukat: hozzájárulási nyilatkozatot szerezni a tulajdonostól, valamint egy tulajdoni lapot az önkormányzattól. Kovács Krisztina, a program felelőse átérezve és a program jelentőségét egyre frusztráltabbá vált attól, hogy miért nem teszik meg az érintettek azt, amit kért tőlük, miért tőle várják, hogy ezt is megoldja.

Az adósságrendező csoporttal heti egyszer pénteken 16.30 és 17.30 között találkozunk. Megállapodtunk, hogy egy ún. akvárium helyzetet alakítok ki, amiben Krisztina, Kanalas Roland, a BAGázs telepi vezetője, Kanalas Léna és Lakatos Katalin, telepi koordinátoraink vettek részt, akik a belső kört alkották velem együtt és a csoport többi tagja a külső körben ült megfigyelőként. Ezt tehát úgy kell elképzelni, hogy a projektben dolgozó munkatársak ültek a belső körben, a külső körben a többi érintett.

Először arról beszélgettünk, hogy ki hogy van, és miért egyre nehezebb végezni a feladatukat. Több érzelem is előkerült: frusztráltság, düh, harag és tehetetlenség amiatt, hogy a helyeik közül néhányan nem csinálják meg a feladatukat.

Ezt követően megkértem a belső körben ülőket, hogy konkrét emberekről beszéljünk, ne általánosságban. Az így megszólított embereket egyesével beültettem a körbe, és kértem, hogy Kriszti tegye fel a kérdését: miért nem hozta a papírokat. A beszélgetés közben a mondatokat átkereteztem, hogy érthető legyen a következmény mögötti ok, amely természetesen minden egyes embernél nagyon különböző volt, és felvetett kérdéseket. Például az egyik asszony háromszor is volt az önkormányzatnál, de elküldték, és ő nem tudta a saját érdekeit képviselni, viszont segítséget nem kért. A másik asszony többször elfelejtette, de nem szólt, hogy őt emlékeztetni kell többször, míg a harmadik egyszerűen nem kapott még választ, de ezt sem mondta el nekünk.

A beszélgetések után kinyitottuk a kört és a külső körben ülő megfigyelők elmondhatták, milyen volt nekik végighallgatni a történteket. Egyrészről megerősítették többen Krisztinát, hogy mit jelent nekik az, hogy ő ennyit segít és intézkedik, másrészről többen segítségüket ajánlották fel. Krisztina megértette a másik oldalt, így a helyzet messze nem volt annyira frusztráló, mint az elején és megértettük mind, hogy mennyi ok van és lehet a történetek mögött, amit ha elmondunk, megosztunk a többiekkel, akkor meg lehet oldani a helyzetet, vagy legalábbis közelebb kerülni a megoldáshoz.

Milyen tanulságai voltak számomra a történetnek?

1. Személyesen erős visszajelzést kaptam arra, hogy a programunk működik, mert 25 telepi ember csöndben hallgatta végig a beszélgetést, bevonódtak, és tudtak a végén kapcsolódni a témához. Ez igazolja, hogy a munkánknak van hatása, hiszen tudom, hogy másfél éve ezt nem tudták volna így végig hallgatni.

2. Fontos élmény volt, hogy bizonyos helyzetekben a legjobb szándékú, elfogadó ember is dühös és tehetetlenné válik. Ugyanezt érezhetik a szakemberek is nap, mint nap, és ha nem nézünk a probléma mögé, akkor könnyen hibáztathatjuk az embereket, és nem megfelelő segítséget nyújtunk, míg ha tudjuk mi az ő nehézsége és abban támogatjuk, akkor egészen más eredményekre számíthatunk.

3. Újra és újra megerősít abban, hogy a kommunikációnak milyen ereje van, és néha nem kell mást csinálni, mint kilépni a megszokott keretekből, és onnan ránézni egy helyzetre, és máris tudunk tovább menni.

                                                                                                                Both Emőke