Az iskolai együttnevelés és eredmények

Az eltérő háttérrel rendelkező tanulók együttnevelése éppen hogy nem a jól teljesítők lemaradását, hanem a gyengébben teljesítők felzárkózását eredményezi. Körkép az integráció témájában a Budapest Intézettől.

• Ha körültekintően vezetik be, a roma és nem roma tanulók együttnevelése úgy segíti a roma gyerekeket, hogy közben nem hátráltatja a középosztálybeli gyerekeket sem. Sőt, toleranciára, együttműködésre nevel.
• Az eddigi programok révén rendelkezésre állnak azok a szakmai alapok (szakértők, tanárképzési programok, módszertanok, oktatási segédanyagok) amelyek a sikeres együttneveléshez szükségesek.
• Modern pedagógiai módszerekkel és az együttműködésen alapuló tanulásszervezéssel jó eredményeket lehet elérni bármilyen iskolatípusban, bármilyen tanulói összetétellel.

A roma és nem roma gyerekek együttnevelésének egyik akadálya, hogy sokan attól tartanak: egy hátrányos helyzetű, vagy cigány osztálytárs hátráltatná gyermekük előrehaladását. A kü­lönböző szociális hátterű és származású gyerekek különválasztása azonban éppen csökkent­heti a hatékonyságot. A legjobb példa erre Finnország: a PISA-mérések szerint a legkevésbé szelektív iskolarendszerrel rendelkezik, ugyanakkor a legjobb eredményeket a finn tanulók produkálják.[1]

Magyarországon, erősen leegyszerűsítve, háromféle általános iskolát találunk. Az elsőben jók az eredmények, mert sok ugyan a hátrányos helyzetű tanuló, de a pedagógusok ismerik a megfelelő módszereket és megtalálják a módját a szülők bevonásának is. A másodikban is jók az eredmények, mert kevés a hátrányos helyzetű tanuló, és ha kell, a szülők különórákkal, otthoni tanulással is pótolják a pedagógus esetleg gyengébb teljesítményét. A harmadikban rosszak az eredmények, mert sok a hátrányos helyzetű gyerek, a pedagógus felkészületlen, a szülők pedig nem tudják ezt kompenzálni. Az iskolai teljesítmények nagy különbségeit így három tényező: a hátrányos helyzetű népesség területi eloszlása, a pedagógia módszerek eltérő minősége és a szegregáció mértéke együttesen magyarázhatja.

A magyar közoktatásból az egyes korosztályok közel harmada kerül ki úgy, hogy nem rendelkezik a foglalkoztathatóságukhoz alapvetően szükséges képességekkel. Ez részben a pedagógiai módszerek elavultságával, és a tanári szakma alacsony presztízse miatt egyre inkább kontraszelektált pedagógusi karral magyarázható. Részben pedig azzal függ össze, hogy a szegény, vagy iskolázatlan szülők gyermekei gyakran osztály, vagy iskola szinten is elkülönítve tanulnak, vagy a település egésze már egyfajta gettóvá vált, ahová szinte lehetetlen jó tanárt találni. [2]

Együttnevelés és iskolai eredmények

Egy 2008-as kutatás keretében olyan iskolák (összesen 60) eredményeit hasonlították össze, amelyek a tanulói csoportok összetételében és a pedagógiai módszerekben különböztek, más szempontból azonban (létszám, településméret, hátrányos helyzetű és roma diákok ará­nya) hasonlóak voltak. Az eredmények alapján az együttnevelő, az ún. Integrációs Pedagógiai Rendszert (IPR) alkalmazó (ún. bázis-)iskolákból minden diákot felvesznek egy középfokú intézménybe, és ezekből mind gimnáziumba, mint szakközépiskolába több diák nyer felvételt.

Továbbtanulási arányok a bázis- és kontrolliskolákban a felvételi adatok alapján (%)

Forrás: Kézdi-Surányi, 2008

A hátrányos helyzetű[3] és roma tanulókat ugyan mindkét csoportban kisebb arányban vették fel érettségit adó középiskolákba, de a legnagyobb (csaknem 20%-os) különbség a bázis-és kontrolliskolák között – a bázisiskolák javára – a roma tanulók továbbtanulását illetően figyelhető meg. A vizsgálat során az is kiderült, hogy a munkaerőpiacon egyre inkább értékelt fontos készségek (önbizalom, saját sorsunk irányításába vetett hit, konfliktusokkal való megküzdés, társas viselkedés) az IPR-t alkalmazó bázisiskolákban minden esetben fejlettebbnek bizonyultak.[4]

Oktatáspolitikai intézkedések

Mielőtt azt gondolnánk, hogy néhány „kivételes település” az, ahol ezek az iskolák működ­nek, így a saját gyermekeink szempontjából nem relevánsak, jó, ha számításba vesszük: az elmúlt 10 évben Magyarországon az iskolák negyede ismerkedett meg az együttnevelés révén a legmodernebb pedagógiai módszertanokkal. A programba összesen mintegy 1600 közoktatási intézmény kapcsolódott be, és közel 13 000 pedagógus kapott továbbképzést.[5]

Az együttműködésen alapuló (kooperatív) tanulásszervezés

A magyar pedagógusok körében egyre nagyobb a nyitottság a Nyugaton már régóta alkalmazott módszerek, például az együttműködésen alapuló tanulási formák iránt. A módszer egyszerűen összefoglalható: ahelyett, hogy a tanár a vele szemben ülő gyerekeknek magyaráz, és egy órán maximum 5-6-ot felszólít, (a többiek akár meg is úszhatják figyelés nélkül), ebben a formában 3-4 fős kiscsoportokban együtt készülnek fel egy-egy témából, a pedagógus pedig ezt a munkát segíti. Ebben a formában mindenkinek van feladata, és mindenki munkája számít.

A kooperatív tanulásszervezés egyik alapvető gondolata, hogy a tudás közös alkotás eredmé­nye, így a visszajelzés forrása nemcsak a tanár lehet, hanem a társak is. Minden egyes részt­vevő lehetőséget kap arra, hogy kérdéseit, ötleteit, véleményét, érzéseit stb. felvethesse.

INFOGRAFIKA: http://www.budapestinstitute.eu/uploads/BI_vizu_2015_03_iskola_frontalis_vs_korbe_final.pdf

***

A Budapest Intézetről

A Budapest Intézetet 2008 novemberében alapították elméleti és gyakorlati tudással, kormányzati és kutatási tapasztalatokkal rendelkező közgazdászok. Az Intézet független elemzéseket és hatásvizsgálatokat készít szakpolitikai döntések előkészítéséhez, nyomon követéséhez és értékeléséhez. Ebben kettős cél vezérli: egyfelől, hogy a megalapozottabb döntések által a magyar és az európai közjót szolgálja, másfelől, hogy hozzájáruljon a tényeken és tudományos alapokon nyugvó szakpolitikai viták és döntések elterjedéséhez. Az Intézet elsősorban a foglalkoztatáspolitika, szociálpolitika, roma integráció, oktatáspolitika, üzleti környezet és a kormányzati hatékonyság szakpolitikai kérdéseivel foglalkozik.

[1] Csapó Benő – Molnár Gyöngyvér – Kinyó László: A magyar iskolarendszer szelektivitása a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok eredményeinek tükrében. Megjelent: Iskolakultúra 2009/3-4. 3-14.

[2] A kérdésről részletesebben ld. Havas Gábor – Zolnay János 2010: Az integrációs oktatáspolitika hatásvizsgálata, kutatási záró tanulmány. Budapest, OKM–NEFMI.

[3] Az Országos Kompetencia Mérésen magas hátrányos helyzetű tanuló-arány mellett is átlag felett teljesítő általános iskolák közé tartoznak többek között Tiszaalpár, Vásárosdombó, Miske, Nyírpazony, Visznek iskolái.

[4] Kézdi-Surányi (2008): Egy integrációs program hatása a tanulók fejlődésére, Educatio, 2008/4, 473-478. o.

[5] Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2011. november, 38. o.