Online Tanoda

Amikor a munkánkról beszélünk gyakori kérdés, hogy fenntartható-e, amit csinálunk. Nem, hangzik el a válasz, hiszen mi is tisztában vagyunk ezzel. Ez a jelen blogbejegyzés szempontjából csak történeti szempontból érdekes. Azért fordultunk az online tanulás tanulmányozása felé, hogy időt, erőt, energiát, kapacitást és hasonló dolgokat nyerjünk. A Toldi Tanodát ugyanis budapesti pedagógusok, egyetemisták működtetik. Ez egy adottság, amivel kellett kezdenünk valamit. Itt viszont amellett szeretnék érvelni, hogy a digitális eszközöket, illetve az online környezetet ott is fontos lenne kihasználni, ahol nem a szükség kényszeríti ki.

A 2014-15-ös tanévnek úgy vágtunk neki, hogy szeretnénk növelni az online tanulások arányát. A tanulási napló szerint 349 foglalkozást[1] tartottunk – 29 gyerek között oszlik el –, és ennek 37%-a zajlott online. Tavaly az 5%-ot sem értük el. Egyértelműen ennek köszönhető, hogy a tavalyi első félévhez képest idénre több mint másfélszeresére nőtt a tanulással töltött órák száma[2]. Az is fontos, hogy az online foglalkozások 16%-ánál nem voltunk jelen, egy helyi segítő biztosította a számítógépet a gyereknek. Ez 21 alkalmat jelent, aminél szerettünk volna többet, de elindult ez a forma is, és ez az, ami igazán fontos nekünk.

A témával kapcsolatos tapasztalataink tehát három formához kötődnek: 1) a személyes jelenlétünk során is nagyban támaszkodunk internetre, digitális eszközökre; 2) bár jelen vagyunk Toldon, nincsen lehetőségünk egyénileg tanulni mindenkivel, így néhányan Budapesten lévő önkéntesekkel tanulnak, számítógép segítségével; 3) nem tartózkodunk Toldon, egy helyi segítő ülteti le a gyerekeket a géphez, mi pedig Budapesten várjuk a bejelentkezésüket.

Az online tanulási környezet elsősorban motiváló ereje miatt lehet hasznos. A tanulási napló feljegyzései is jól mutatják, hogy sok gyereket inspirál ez a keret: kifejezetten kérik, hogy így tanulhassanak; jobban, koncentráltabban dolgoznak ebben a formában; kihívásként élik meg, hogy megtanulhatnak a géppel bánni; motiválják őket a változatos források. Egy-egy konkrét esetben egy videó megnézése, egy online játék, a távolban lévő mentor, a kedvenc önkéntessel való tanulás mind-mind olyan elemek lehetek, melyek elindítják a tanulási folyamatot. És innentől már csak támogatnunk kell.

Nagyon fontos kiemelni, hogy nem találkoztunk még olyan gyerekkel, akinek a teljesítménye romlana az online környezetben – olyan persze akad, aki nem szereti, vele nem is erőltetjük. Feladatvégzés során maximum az jelenik meg problémaként, hogy kevesebb példa készül el adott idő alatt, mivel akadnak eszközhasználati nehézségek, ha személyesen nem segít senki: önállóan kell megtalálnia mindent, gépelnie kell stb. Értelmezhetnénk ezt hátrányként, de valójában előny, hiszen a digitális kompetencia területén is fejlődik a gyermek.

Ha pedig önállóan dolgozik, ha küszködik a billentyűzettel, keresgéli a betűket, tanulja a számítógép használatát, megismeri az internet tanulásra használható oldalait, akkor a hatékony, önálló tanulás kulcskompetenciájának elemei is fejlődhetnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra megváltoznak az internetezési szokásaik, de magabiztosabb, tájékozottabb felhasználók lehetnek, mi pedig tudatosabban hathatunk ezen a területen is. Nem direkten, hiszen „csupán” eszközként használjuk a technikát, de az indirekt módok sokszor, sok helyen hatékonyabban is működhetnek.

Mindez eszközigényesnek tűnhet, de manapság számítógép(ek)et szerezni, internet-hozzáférést biztosítani nem lehetetlen feladat. Sőt! Hosszabb távon kifejezetten költséghatékony. Távoktatás során rengeteget spórolhatunk a segítő személyek utaztatásán, étkeztetésén, elszállásolásán. Ha pedig önkéntesről van szó, akkor elmondható, hogy neki is könnyebb kereteket teremtünk: időt, pénzt, energiát spórolhat. Nálunk ez nagyon hangsúlyos, de kevésbé szélsőséges esetekben is el lehet indulni az online felé. A legfontosabb szabályunk, hogy csak olyanokkal tanulnak a gyerekek, akiket ismernek, akikkel szoktak találkozni is, akikkel van személyes tapasztalatuk. Máshogy nem megy.

Mi azt tapasztaltuk, hogy az egyéni figyelem, a teljesen személyre szabott foglalkozás hasznosabb a gyerekeknek, még akkor is, ha nem vagyunk jelen. Törekszünk arra, hogy a kiscsoportos, illetve páros munkák csak akkor kerüljenek elő, ha kifejezetten célunk van a formával. Minden más esetben óriási segítség az online tanulás, hiszen két jelenlévő önkéntessel is tudunk párhuzamosan öt-hat egyéni foglalkozást tartani a Budapesten maradtak támogatásával.

És nem kell semmi extra tudás. Nincsen szükség bonyolult keretrendszerekre. Skype, Google Docs, néhány izgalmas, interaktív weboldal és kidolgozott feladatlapok. Mindehhez pedig inputokat is adunk az oldalunkon, lehet nézelődni, letöltögetni[3]. Komolyan azt gondoljuk, hogy minden hasonló munkát végző szervezetnek érdemes végiggondolnia, hogy mi az, amit hasznosíthatna az online lehetőségek közül a tanulás során. És ez nem a személyes jelenlét elengedését vagy háttérbe szorulását jelenti, egyszerűen a hatékonyág növeléséhez járulhat hozzá, ha okosan használjuk az online eszközöket.

 Lencse Máté

[1] A valóságban ez kicsivel kevesebb, hiszen az elsősöknek kiscsoportban tartjuk a foglalkozásokat, de a naplót egyénileg írjuk róluk.

[2] http://ped2.hu/2014/12/egy-kis-infografika/

[3] És persze örülnék mások gondolatainak, tapasztalatainak is  a témában: mate@ped2.hu